A gyapjúszálak jellegzetes tulajdonsága, hogy felületük pikkelyes és a szálak hullámosak. A pikkelyes felületnek a nemezelődésnél van fontos szerepe, a hullámosság a fonhatóságot, a nemezelhetőséget, a gyapjúfonalak fedőképességét, a gyapjú meleg tapintását, a sok légzárvány következtében a gyapjúáruk melegtartó képességét befolyásolja nagyon kedvezően.
Használhatjuk természetes színében vagy festett változatát, az úgynevezett „mesegyapjút”.
Nemez:
A nemez egy ősi textilanyag, melyet gyapjúból langyos, szappanos vízzel kell összedolgozni. Az iparosítás óta azonban a gépek már szárazon is elő tudják állítani a filcet speciális tűk segítségével. Az nemezelő tű (szakállas) fel-le mozgásával a gyapjúszálak összenemezesednek. A tűn található apró kampók lefelé magukkal ragadják a szálakat, felfelé pedig akadálymentesen kicsusszannak. Minél többször halad át a tű az anyagon, annál tömörebb, stabilabb felületet hoz létre. A kézi tűnemezelés mára a hobbi kézművesek körében világszerte elterjedt.
Eljárás:
Térbeli figura esetén a test alapját képező, legnagyobb részt kell először elkészíteni. Ez általában egy gömb vagy hengerszerű forma, amit a gyapjú feltekerésével, a rétegek egymásra helyezésével hozhatunk létre. A jó alap szoros és tömör, így a hozzákapcsolódó részek rádolgozása is egyszerűbb lesz. A részelemek csatlakozó végein hagyjunk elegendő gyapjút ahhoz, hogy az illesztés stabil legyen. A gyapjút kezünkben hajtsuk a kívánt alakra, majd tegyük a szivacsra és a gyapjú szabad végét szorítsuk a testhez. Ezután dolgozzuk a szálakat egymásba a tű segítségével. Függőlegesen és dőlt szögben is próbálkozhatunk.